Skip to content
Találj rá te is a sportodra!

Bánovics Dorottya – rúdugrás (a filmben Katinka dublőreként tűnik fel)

Mozgékony voltam, szerettem táncolni. Először mazsoretteztem, ott a hajlékonyságra ment az egész, és tetszett, hogy forog a rúd, és lehet táncolni. Nem volt rossz, de úgy éreztem, mégsem vagyok önmagam benne, nem fogott meg annyira.

Végül úgy találtam rá erre az egészre, hogy általános iskolában futkároztam az udvaron, és volt a röplabda hálónak egy alaprúdja... úgy gondoltam, hogy miért ne ugorjak egyet vele, hát felugrottam, és a lábamat is felvittem, mintha már rudat ugranék, pedig akkor még nem is tudtam, hogy létezik ez a sportág. Ezt meglátta a testnevelés tanárom, és azt javasolta, hogy menjek el egy edzésre. Az első alkalommal, amikor a kezembe került a rúd, bizsergés futott át rajtam, hogy hú, hát ez olyan dolog, amit még sosem csináltam, és nem is az a megszokott dolog. De már az első ugrásnál azt éreztem, hogy ez varázslatos, és még csinálni szeretném. Azon az edzésen szinte le se lehetett lőni, annyit akartam ugrani. Imádom a repülésérzetet, hogy fejjel lefelé vagyok, és a rúd kilő az égbe, és szeretek minél magasabbról leesni.

Szeretem a sportban, hogy hatalmas elhivatottságot, kitartást ad. Amikor valamire azt hiszed, hogy lehetetlen, de mégis meg tudod csinálni, az remek érzés. A sport az, amiben mindig kiengedhetsz, azt érezheted, hogy magadért csinálod, és ez jó.